HOMELife & WorksAbout the SocietyMemberhip & DonationsPublications Events  •  Links

Kristó, Nagy István. "William Morris."

Kristó, Nagy István. "William Morris." Világirodalmi Kisenciklopédia. Budapest: Gondolat, 1978.


         Morris, William [e. morisz] (Walthamstow, 1834.3.24. - London, 1896.10.3.) angol író, festõ, iparmûvész, szociálreformer. Kispolgári családból származott, Oxfordban tanult. Rendkívül sokoldalú tehetség volt. Építész lett, de 1857-62 között fõként festészettel foglalkozott, s mindvégig irodalmi tevékenységet is folytatott. Egyik alapítója az Oxford and Cambridge Magazine-nak, ahol verseket, tanulmányokat és elbeszéléseket tett közzé.

         1861-ben részt vett a Morris, Marshall, Faulkner Co. ipamûvészeti cég megalapításában, ahol rajta kívül Edward Burn-Jones, továbbá D. G. Rosetti, Ford Madox Bown és Philip Webb is dolgozott; lakás- és könyvdíszítõ tevékenységüknek, amelybe sok preraffealita elem vegyült, nagy része volt az angol közízlés meghatározásában, sõt hatásuk a szecesszió áttételén keresztül szinte napjainkig tart. M. 1877-83 között csatlakozott a szociáldemokrata szövetséghez, majd létrehozta a Szocialista Ligát, és élete további részét a szocialista eszmék terjesztésének szentelte. 1890-ben Hammersmithben megalapította a Kelmscott  Press nyomdát. Régi kódexeket utánzó, kézi szedésû kiadványainak egész nyomdai kivitelezését maga tervezte.

         1858-ban jelent meg elsõ kötete a Defence of Guenevere and Other Poems [Guenevere védelme és más versek]. M. 1867-77 között fõleg ógörög és óskandináv tematikájú verses elbeszéléseket írt: Sigurd the Volsung (1877) [Sigurd, a volsung] stb. The Pilgrims of Hope (1885) [A remény zarándokai] c. verses elbeszélésében a párizsi kommünnek állít - sajnos, modorosan szentimentális - irodalmi emléket. A The Dreams of John Ball (1888) [J. B. álmai] c., részben verses regénye a XIV. sz. parasztforradalmát idézi fel. A News from Nowhere (1891) [Hírek Sehol-országból] c. utópisztikus regényében egy egyenlõségen és közösségi szellemben épülõ társadalom álmát vázolja fel. Ugyancsak 1891-ben jelenteti meg utolsó verseskötetét: Poems by the Way [Mellesleg írt versek], melyben balladáit és lírai verseit gyûjtötte össze. Ezt követõen egész sor kisebb jelentõségû prózai mûvet ad közre. M. életprogramját a kapitalizmus létrehozta csúf modern „világ” elleni harc, az ipari tömegtermeléssel járó következmények felismerése szabta meg. Mint kései utópista szocialista az angol munkásosztály megszervezésének élenjáró harcosa volt, de ugyanakkor az elitista fabiánus eszmék elõfutára is.

         Mint alkotó mûvész, a kézmûves munka, az egyedi, a minõség és a színvonal védõje. Elsõként próbálta meg a klasszikus stílusok letûnésével az élet és a mûvészet egész területét átható új stílus kialakítását, s ezzel a szecesszió elõfutára lett: annak mozgalmas, vonalas dekorativitása elõször az õ és barátai iparmûvészeti munkásságában bontakozott ki.

         Mint írót a társadalmi felelõsségtudattal és erkölcsi komolysággal átszõtt gondolatiság jellemzi. Ám mind mûvészi, mind írói és szociálreformeri tevékenységét megkötötte a múltba fordulás, romantikus antikapitalizmusa, a középkor és - izlandi utazásai hatására - az  „északi szellem“ idealizálása, amit a társadalmi-gazdasági összefüggések tisztázása híján az jövõbe nézõ, jó szándékú utópizmus sem ellensúlyozhatott.