HOMELife & WorksAbout the SocietyMemberhip & DonationsPublications Events  •  Links

Kúnos, László. "William Morris."

Kúnos, László. "William Morris." Világirodalmi Lexikon.Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982: 615-616.


         Morris [morisz], William (Walthamstow, 1834 Márc. 24 - London, 1896 Okt 3): író, költõ, iparmûvész. Apja, a jómódú üzletember egyházi pályára szánta fiát, õ azonban Oxfordban J. Ruskin és D. G. Rosetti hatására építészetet és festészetet tanult. 1859-ben céget alapított, amelyben a középkori kézmûvesség gyakorlatát követve preraffaelita festõ és építész barátaival (l. preraffaeliták) közösen lakberendezési tárgyakat tervezett és készített. Költõi, publicisztikai és iparmûvészeti munkájával országos hírnevet szerzett, õ alapította meg az elsõ angol mûemlékvédelmi szervezetet. A nyolcvanas évektõl, részben Marx mûveinek hatására, nyíltan szocialistának vallotta magát, aktívan politizált, agitált, pártot alapított, szónokolt, tüntetésekre járt. 1890-ben mûvészi igényû könyvek kiadására Hammersmithben nyomdát alapított Kelmscott Press néven.

         A legmagasabb hivatalos elismeréseket, az oxfordi költészettani professzorságot, és a Tennyson halála után felkínált koszorús költõi címet nem fogadta el. A mûvészetek polihisztora volt egy lényegében mûvészetellenes és a polihisztorság létjogosultságát tagadó korban és országban. A viktoriánus Anglia társadalmi rendjének és korcs hivatalos mûvészetének tagadásából született radikális társadalom- és mûvészetelméletét a preraffaeliták, valamint Ruskin és Kingsley tanításából gyúrta össze; eszerint a mûvészet a gyönyörûséggel végzett kétkezi munka eredménye, következésképp egy eszményi társadalom minden dolgozója egyben mûvész is. Eszményeinek elõképét a gótikával jelképezett középkorban találta meg, s szocialista, sõt--mint maga mondta--kommunista meggyõzõdésének kialakulásában az Arthur-mondakör legendás kerekasztalának demokratizmusa legalább akkora szerepet játszott, mint Marx tõkéje.

         Az általa tervezett bútorokban, szõnyegekben, tapétákban, kárpitokban, ólomüvegekben, könyvekben is érvényre jutott a puritán és erõteljes archaizálási törekvés; az ún. dekoratív mûvészetekben elért eredményeiért mégis nem csupán az angol iparmûvészeti mozgalom és a sokpólusú európai szecesszió, hanem a 20. század sz.-i funkcionalista formatervezés, a "modern design" is „õsatyjának tatja” Archaikus és utopikus vonások jellemzik irodalmi munkásságát is. Korai próza-románcaiban és verseiben, amelyek elõször az E. Burne-Jonesszal, a festõvel közösen alapított Oxford and Cambridge Magazine-ben (1856) és a The Defence of Guenevere and Other Poems (’Guenevere védelme és más versek’, 1858) c. önálló kötetében jelentek meg, a preraffaelita képzeletvilág poétikai értékei még erõteljesen érvényre jutottak. Késõbbi, terjedelmes költõi mûveiben: The Life and Death of Jason (’Iászón élete és halála’, 1867) c., Chaucer stílusában újramesélt antik legendában, valamint az ókori görög és a középkori germán mitológiát sajátosan összeötvözõ monumentális The Earhtly Paradise (’A földi paradicsom’, 1868-1870) a drámát, a mesét már unalomba fullasztja az archaizálás, a terjengõsség, a dekoratív költõi elemek elburjánzása.

         Romantikus fogantatású, látomásos mûveinek sorát késõbb utopisztikus írásokkal gazdagította; a News from Nowhere (’Hírek Seholországból’, 1891) c. regénye egy képzeletbeli szocialista Anglia leírása. Agitatív erejüket máig is elevenen õrzõ mozgalmi versei, a mûvészetek és a társadalom viszonyát elemzõ cikkein, tanulmányain kívül írói munkásságának jelentõs részét fordításai alkotják. Sajátos, archaikus angolsággal nemcsak a Beowulfot fordította le, hanem — valamiféle misztikus északiság bûvöletében — az óizlandi sagák egész sorát is. Morris irodalmi jelentõsége mûveinek és fõként személyiségének máig gyûrûzõ hatásában rejlik, amirõl W. B. Yeats és G. B. Shaw értékelõ írásain kívül a több ezer tagot számláló William Morris Society tevékenysége is tanúskodik.