HOMELife & WorksAbout the SocietyMemberhip & DonationsPublications Events  •  Links

Morris, William.
"A Szépség Mindennapi Kenyér."

Morris, William. "A Szépség Mindennapi Kenyér." Szerk. Lajos Pók. A Szecesszió. Budapest: Gondolat, 1972: 157-159.


         A történelem tanulmányozása, a szeretet és mûvészet gyakorlása arra kényszerített, hogy meggyûlöljem azt a civilizációt, amely--ha a dolgok úgy maradnak, ahogy jelenleg vannak--a történelmet következetlen értelmetlenséggé változtatja, és a mûvészetet a múlt érdekességinek gyûjteményévé teszi, megszüntetve ezáltal valóságos kapcsolatát a mai élettel.
         A gyûlöletes modern társadalomban ébredõ forradalom gondolata megakadályozott engem abban--aki szerencsésebb vagyok a többi mûvészi érzékenységgel rendelkezõ egyénnél -, hogy haladásellenes, nagyszájú emberré váljak, valamint, hogy idõt és energiát pocsékoljak bárminõ tervekre, amelyekkel a középosztály ún. mûvészei próbálják a mûvészetet naggyá tenni, azt a mûvészetet, amelynek nincsenek gyökerei. Így lettem tehát gyakorló szocialista.

         Végül még néhány szót. Egyes barátaim azt fogják mondani, mi közünk van a történelem és a mûvészet ezen dolgaihoz? Mi a szociáldemokrácia révén tisztességes megélhetést akarunk kiharcolni, elsõsorban is megfelelõ életet akarunk élni. Egészen biztos, hogy aki azt gondolja, hogy a mûvészet és a kultúra kérdésének meg kell elõznie a kés és a villa kérdését (és vannak néhányan, akik ezt javasolják), nem érti meg, mit jelent a mûvészet, és hogy a mûvészet gyökereinek a viruló és félelem nélküli élet talajába kell ereszkedniök. Emlékeztetni kell arra, hogy a civilizáció a munkást olyan sovány és szánalmas egzisztenciára kényszerítette, hogy már azt is alig tudja, hogyan fogalmazza meg óhaját a bármiféle, a kényszerûségbõl elviselt mostanitól jobb élet iránt. A mûvészet feladata tehát megmutatni számára a teljes és értelmes élet valódi eszményét, annak az életnek az eszméjét, melyben a szépség észlelése és megteremtése, azaz az igazi öröm élvezet, éppoly szükséglet az ember számára, mint a napi kenyér, s amelyben ettõl a jogától senkit, az emberek egyetlen csoportját sem foszthatják meg, csak erõszak révén. Ez erõszak ellen a végsõkig harcolnunk kell.